Határmaszk
Nem kérek bocsánatot
a biztos helytől,
amiért vidéki
szokásokkal próbálom
kitölteni.
Elvégre övé a szintagma
és a paradigma,
ahogy bármi más,
aminek színe és hatalma
van.
És övé a lányok blúzát
kátránnyal összeégető
humor is,
meg a sűrű álmok,
amikben rikító női ruhákba
bújva rágom a napraforgót.
A tapétát persze így is
nekem kell összevérezni
a tekintetemmel,
miközben akár már
fekete hó is eshet,
és zúghat a sziréna is,
túl az esztétikán,
túl a morálon
és túl a satöbbin is.
Új Hormon 