Pakulár Erika: Nagypapa

Nagypapa

 

A nagy töltényhüvelyben esernyőt tartottunk,

pedig a mama virágot szeretett volna

A fogságból hazakerült kanállal

felváltva ettük a húslevest,

kapartuk ki vasárnap a velőscsontot,

és mindig összevesztünk rajta,

hogy ki ért oda előbb a postaládához,

ki hozhatja be az újságot nagypapának,

aki azzal a rozsdás késsel

egy lovat is kibelezett,

és mindig azt mondta, hogy

majd megennétek ti még a kenyérhéjat is

Mi meg rászóltunk, jól van, papa, lapozz,

inkább azt meséld, a lovat,

meg a tisztet, aki a kutyákat lelőtte

Csak a Feri unta  és röhögte végig a történetet,

mert ő a háborút csak Hairből ismeri

A nagypapa szívesen lekevert volna neki egyet,

de nem tudott utánafutni,

mert már régen nem voltak lábai

 

 

Pakulár Erika: Házasjáték

Házasjáték

 

listát írok, mi kell a főételhez

toporog közben, menni kellene

kömény is jó, hogyha tárkony nem lesz?

és a sajtot meg a  bort is megvegye?

 

siess már, mondja, bezár a sarki presszó,

a bajnoki liga most kezdődik el

a leveshez tészta, a húshoz ezerjó

kártyáról vegyek le , vagy van hitel?

 

milyen idő van, vigyek kabátot?

honnan indul és meddig ér a tél?

az üvegeket majd holnap visszaváltom,

a vadasgombóchoz kell babérlevél?

 

a pörköltet ma még megcsinálod?

nyisd már ki azt a kurva ablakot

majd később eszem, most nem kívánom,

tudod, hogy utálom a hagymaszagot

 

este, ha mindent elmosogattam,

s tisztán csillog a fém, az edény

asztalon abrosz, a párnán huzat van,

jólesik  akkor egy ujjnyi tömény

 

összepakoltam, helyére tettem,

gáz fölött ott lóg a kesztyű, kötény

s ha megkérdem néha mit szeret bennem

válasza mindig a főztödet én

 

Pakulár Erika: Ezüsttöltény

Ezüsttöltény

 

Újra sírás, újra csengetés.
Szabályos pelyhek, fodros hóesés.
Toporogtam,nem alhatsz még, mama
A párkányig érő hóban a taposóm nyoma
szikrázott az utcalámpák alatt, ahogy futottam,
az országúton a felezővonal szaggatottan
feküdt, a ház előtt sós volt a járda,
az orkánnadrágot pizsamára
húztam, kavicsot dobtam az ablakára,
hogy jöjjön, de gyorsan,
mert fizetés volt, és telihold van,
a farkasember már az ajtóban,
és a becsomagolt késeket mindjárt megtalálja,
nem érted mama, nem érünk rá a Bibliára
Mire hazaértem, már tombolt a farkasember,
fázott a kezem, a kesztyűmet elvesztettem
A vacsora védtelen volt, ráborította az asztalt,
a túrós tésztát amúgyis cukorral, ez vigasztalt
Az ajtót kulcsra zártuk, szűk volt a hely, épp elfértünk ketten,
a csempének háttal, csak a vízcsap csöpögött mellettem ,
és barkochbáztunk, meg ország, város, fiú..csak úgy fejben
világosodott már, lassan csendesedett a farkasember
Eldőlt a nagy test, felállni sem tudott,
holnaptól más lesz, mindig csak hazudott
Ahogy vonszoltuk, a lába beszorult,
zsebéből két tízes a szőnyegre gurult
Ketten húztuk le a cipőjét anyával,
az ágy mellé szóda kell, ha felkel, bikarbónával
Az első busz hangja, a légfék, a hajnali lárma,
behúzódott a melegre,nem megyek iskolába
ma sem, kipakoltam a táskát,
a tolltartóból elővettem a Sport szelet fóliáját,
nagy, fényes golyókat gyúrtam, és amíg levetkőztem,
ezüsttölténnyel a farkasembert többször fejbelőttem.

 

Pakulár Erika: Dédike élni akar

Dédike élni akar

 

Dédike minden este
jó hangosan imádkozik,
ilyenkor bepárásodik
mindig a szemüvege.
Dédike nem érzi a korát,
csak az ízületeit,
Dédike ujja görbe –
megtörte a selyemszál,
addig futtatta körbe.
A nővérekkel közölte:
örökké akar élni,
nem kell a tejbe kifli,
és már a banánt is unja,
nem kell a házi krémes,
Dédike élni akar,
kilencvenkilenc éves.
Dédike járni tanul.
Ha elengedi a járókeret,
bejárja újra a játszóteret.
Hamar elfárad, korán lefekszik,
álmában sárkányokkal verekszik,
reggelre úszik a lepedő.
Dédike élni akar.
Egy szoba-konyhát betölteni,
kölcsönt felvenni, törleszteni,
neki még vannak tervei –
A mellényt is le kell fejteni,
és nem szabad elfelejteni
az árvácskát, tudod, fiam,
ami ott nőtt a kapuban,
azt beszélik a faluban,
jövőre nem lesz nyugdíj.
Dédike élni akar.
Lótetűt önteni, Luca-széket fonni,
elmaradt citromért a boltba lefutni,
ropogós tölcsérből
nagy gombóc fagyikat nyalni-
És én nem merem neki megmondani:
Mama, te meg fogsz halni.