Nagy Kata: mitokondrium

Posted: április 7, 2011 by sbpaul in Új Hormon, Szerző, Vers

mitokondrium

 

Az utolsó sebről a var észrevétlenül

szakadt le én sehova innen mozdulni

nem tudok, hasam nő csak egyre,

és hajnalra megszülöm azt a szőke kisfiút,

aki csak az álom játszóterén mászókázott.

 

Valaki zsinóron lógatja be a holdat, az utolsó

utáni éjszakánkon.

De nem is a hold az,

Csak a szemközti üres telken álló daru

fényreklámja. Az a távoli csillag elszennyezül,

ott a kapszuladíszes ház fölött: alig látnád

hunyorgását.

 

Átutazók, átutazóban: a matrac nem nyikorog,

ha egyedül fekszem rajta, de harminchét fokkal hidegebb.

ezt tudod, sose mondtam, de mintha a szerelem fokban

mérhető volna, intenzív anyag, sejtszervecske:

maga a boldog mitokondrium.

 

Hozzászólás